BOUTIQ'BAR BLOG
A fizzek italcsoportját az 1922-es Cocktails - How to mix them című könyv kifejezetten reggeli italként ajánlja. Reggeli koktélként a legismertebb a Buck’s fizz – pezsgő, narancslé – bár aki igazi New Yorker-nek vallja magát, az a Bellinire esküszik.
 A fizzek nagyon gyorsan veszítenek az ízükből, ezért bármilyen fizz van a kezünkben ne gondolkodjunk sokat felette. Legismertebb receptjeik vodka vagy gin alapúak, lásd Gin Fizz. Húsvéti ajánlatunk vodka alapú. Hogy mindez a reggeli asztalnál ne sokkoljon senkit, tettünk mellé egy kis málnát.
Raspberry fizz
50ml Wyborova vodka
5 szem málna
15ml citrom
20ml cukor
1 tojásfehérje
top szóda
 
Erőteljesen sékeljük az összetevőket, majd friss jégre szűrjük. Töltsünk rá kevés szódát és díszítsük friss málnával vagy más piros gyümölccsel.
 
Vodka vagy gin alapú fizzre szavaz?

 

"Pezsgőzöm, amikor boldog vagyok, és pezsgőzöm, amikor szomorú. Pezsgőt iszom mikor magányos vagyok, társaságban viszont kötelező. Kacérkodom vele, ha nem vagyok éhes, és kortyolgatom, amikor igen. Máskülönben hozzá nem nyúlnék, kivéve persze, ha szomjazom!"

 

(Foto: London, Daily Mail, 1961.okt.17)
 
"I drink it when I'm happy and when I'm sad.
Sometimes I drink it when I'm alone.
When I have company I consider it obligatory.
I trifle with it if I'm not hungry and I drink it when I am.
Otherwise I never touch it, unless I'm thirsty."
 

Lily Bollinger (1899-1977) - híres pezsgőgyártó cég néhai tulajdonosának szavai.

 

Kóstolta már a Bollingert?

 

 

 

 

 


Új és merész kísérletbe kezdett a Rézangyal csapata Nagy Zoltán, a Boutiq'bar tulajdonosának segítségével: pálinka alapú koktélokat kreáltak.

A bemutató estén a magyar mixervilág legelismertebb szakemberei, többek között Morafcsik Péter, Kis Antal és Hatvani Zília, őszinte lelkesedéssel töltögették az értékelő lapokat, miközben – ha úgy érezték – egy kis lime-mal, vagy a felhasznált üdítőitalok cseréjével változtattak az ízek összhangján.

"A pálinka koktélok kifejlesztésével és bevezetésével nem titkolt célunk, hogy azok között is rajongókra leljünk, akik nem szeretik a pálinkát. Másik fontos szempontunk az volt, hogy az általunk fejlesztett koktélok az ország bármely bárpultja mögött, sőt az egyszerűbbek akár otthon is elkészíthetők legyenek, ezért a fejlesztés során kizártuk extrém koktélos alapanyagok, mint például molekuláris kaviár felhasználását" – mondta Maros Róbert, a Rézangyal egyik tulajdonosa.

A rézangyalosok által diktált 2010-es pálinka koktél trendet két stílusirányzat jellemzi. Egyik azokat célozza, akik koktélozva pálinkáznának, vagyis úgy szeretnének új koktélokat kipróbálni, hogy nem igazán pálinkarajongók. Nekik fejlesztették a Hello Honey (Rézangyal mézes barack, vanília, narancs, citrom)  és a BooBoo (Rézangyal mézes barack, áfonyalé, lime) néven futó koktélokat.

A másik irányzatnak reményeik szerint a pálinka fanok lesznek szerelmesei, nekik olyan kombinációkat alkottak, melyben a markáns pálinka ízek új értelmezést kapnak. Ilyenek például a Creol (Rézangyal barrique törköly, kahlua, tejszín, vanília)  és a Sour55 (Rézangyal 55% kajszibarack, tojásfehérje, angostura, citrom, méz).

(Creol pálinkakoktél - kicsiben) 

A Boutiq'bar kedvence a Rosemary sling, amely az 55 fokos kajszibarack pálinkát és a rozmaringot gyúrja kifinomult egésszé.

Képek és az izgalmas receptek hamarosan!

Ivott már pálinkás koktélt?


A régió legdrágább koktéljával nyitott a Boutiq’Bar

Budapest, 2010. március 19. - Évekig külföldön vezető bárokban dolgozó és világsztároknak mixelő magyar bartenderek, Kocsis Lilla és Nagy Zoltán, a hazai koktélkultúra fellendítésére exkluzív koktélbárt nyitottak. A Boutiq’Bar tegnap esti zártkörű nyitóeseményén a bár bemutatása mellett meglepetésként Közép-Kelet Európa legdrágább koktélját, egy különleges Daiquirit szolgáltak fel.
 
 

 „Magyarországon komoly hagyománya van a minőségi italfogyasztásnak, viszont kiváló nemzeti italspecialitásainkban rejlő lehetőségeink ellenére a kevert italok kultúrájának színvonala jelentősen elmarad a világ egyéb pontjain tapasztalható szinthez képest. Célunk, küldetésünk, hogy ezt megváltoztassuk. A rohamosan fejlődő gasztro-kultúra részeként ideje ennek a területnek is megközelítenie a nemzetközi szintet és kialakítani önálló arculatát. Ennek a szándéknak a megvalósulása, egyben eszköze a Boutiq’Bar” – mondta el a megnyitón Nagy Zoltán, a Boutiq’Bar ügyvezetője. Az itallap szinte zavarba ejtően gazdag kínálata a megnyitó alkalmából egy igazi különlegességgel bővült: Nagy Zoltán, a Boutiq’Bar vezető mixere elkészítette Közép-Kelet Európa legdrágább koktélját, egy exkluzív és egyedi Daiquiri-t!

 
A közel  30.000 forintba (28.500 Ft) kerülő gasztro különlegesség a létező legkiválóbb alapanyagok felhasználásával készült: a Kubán kívül a világon elvétve található 15 éves Havanna Club rumot, a madagaszkári vanília babból a Boutiq’Bar titkos eljárása alapján nyert vaníliát, a brazil lime-ot, és a legtisztább, Weserbergland érintetlen tájának mélyéből származó Cave H20 forrásvízből készült jeget keverte Nagy Zoltán hibátlan egésszé. A készítés és szervírozás során az alkotóelemekhez méltó eszközök tették teljessé a Daiquiri-t: a koktél egy 1905-ből származó Lehmann Brothers sékerben készült, majd 1920-ból származó kristálypoharakba került és egy kézzel készített ezüst szúrópálcikával egészült ki.
 

 


Nagy titok min múlik egy tökéletes koktél elkészitése. Egy kis időutazásra invitálva magam, úgy gondolom, alkimista szívesen lennék.

 

                                                                           (Foto:Steering for North's.Flickr.)

Azon túl, hogy feljegyzéseket készítenék az örök élet elixírjéhez, a tökéletesség titkát ugyanúgy kutatnám. Az időutazásra sok módom nincs ugyan, de a bárpult mögötti tökéletesség keresése legalább ekkora kihívást jelent. Számomra mi a tökéletes koktél? Az, amelyik az évszakhoz, napszakhoz, hangulatomhoz leginkább illik. A koktél luxuscikk és ha elég gourmet hangulatban vagyok, akkor az adott pillanat luxusát megtestesítő koktélt akarom viszontlátni, tapintani, kóstolni, mint vendég. Amint azonban a bartender-alkimista szerepköröm a meghatározó be kell látnom, vendégem nem biztos hogy ugyanígy gondolja. Előfordul, hogy számára a koktél lehúzás, cukros, színes lé és ő csak pálinkát, de azt is tisztán vagy mojitot mert nincsisannáljobb. Ezt kóstolta már, ismeri és esze ágában sincs égetni magát, hogy olvasni kezdi az itallapot avagy uram bocsá megkérdezi, mi is az a crème de cassis. (Nem vagyok igazságtalan, de itt most kimaradt a pénzfaktor, a nem kockáztatok 1500-at valami ismeretlenre...)

Legtöbbször elmenekülnek a helyzetből itallappal a kézben, számunkra azonban - a jövőre nézve - ez nem lesz nagy segítség. Sajnos nagy az esély rá, hogy legközelebb sem veszi majd a bátorságot, hacsak ki nem mozdítjuk ebből a passzív magatartásból.
Hogyan lehet ezt elérni? Nagyon egyszerű. A tökéletes koktéllal. Ami legjobban illik az évszakhoz, napszakhoz, a vendég hangulatához. Hova vezet mindez? Az élményhez. És mit eredményez az élmény? Bizalmat.
Talán elárulhatom, nincs tökéletes koktél. Nincs tökéletes Daiquiri, sem Sazerac, sem Mojito. Mindezek nem reprodukálhatók, mert az a rum, az a keserűcsepp, pont az az abszint vagy cukorminőség nem létezik többé. Amivel találkozunk, azok a tökéletes replikák vagy halvány másolatok - attól függően hol sikerül koktélozni.
Az ízlelés pszichés élmény, nem megfogható, nem definiálható. Az édes íz nem létezik, ezzel együtt sem a savanyú, sem más egyéb íztípus. És itt lép be a relativitás ezen a síkon is az életünkbe. Mások vagyunk, más élményekre, emlékekre támaszkodva defíniáljuk a viszonyítási pontjainkat. Egy azonban biztos.
A koktélozás minden esetben sok faktoros élménykeresés, a folyékony luxus utáni vágy, amit csak olyan beavatott bartender emelhet a tökéletesség síkjára, aki tudja a varázsigéket. Varázsigéket, amelyek általában nagyon egyszerűek. A 'Jó estét'! például, két szó és csodákra képes!
Mert akár alkimista az ember, akár nem, a tökéletes bárélményhez az út mindig legalább egy varázsigével kezdődik.
 
Mikor varázsolta el bártender utoljára?

 


Amikor a nagymamám bodzaszörpjét kevertem és...

Nem, nem így indult.

London, a szokásos szürkés-sötétkék árnyalatú ég, munka vége, majdnem hajnal. Öröm, hogy végre meló van, fáradtság és tompa zúgás a fülben az erőltetett angol miatt. És hol van még az éjszakai járat szeles megállója?

Na, ekkor került a kezembe. Jellegtelen vizespohár, csurig jéggel, rajta átható illatú limeszelet. Roppanó, zöld citrus héj, jég és cukorkristályok a pohár tetején. Friss, hűvős, markáns illat amit egy érdekes, aromás, édes-savanyú íz követett. Meglepett, lehengerelt, felmelegített, Brazíliába vitt.Jóleső bizsergés. Előkerült egy sál és egy fél pár kesztyű a zárás végére. A caipirinha gyorsan elfogyott.

  

 

Az azóta milliószor reprodukált koktél semmit nem veszített varázsából.

Legfontosabb eleme a cachaca. (kásszáásá, ahogy a brazilok mondják) Cukornád levét erjesztik, desztillálják, viszonylag alacsony alkoholfokon, ezért sokkal több aroma és illatanyag marad a végtermékben. Ha mindezt citrusokkal és valódi cukornád cukorral kombináljuk, az eredmény lenyűgözően trópikus lesz.

Nagyon fontos a minőségi alapanyag. Lime-ban aligha válogathatunk, cukorban és cachacában annál inkább. A Boutiq'bar nyerő párosa a bio nádcukor és Ypióca cachaca.

Brazíliában tradícionálisan fehér nádcukorral készül, a barnacukor inkább csak világszintű, urbánus őrület. Aki nem ragaszkodik a fogak alatt roszogó cukor érzéséhez, az készítheti cukorsziruppal is. Az eredmény ugyanaz, csak gyorsabban.

Fél lime-ot cikkekre vágva + 2 kanál cukrot összetörünk a pohár aljában, hogy a limehéj olajainak egy része is az italba kerüljön, majd zúzott jeget teszünk rá. Gyorsan átkeverjük, majd rátöltünk 50ml cachacát, még jeget a tetejére és limeszelettel díszítjük. Trópikus, brazil, friss ízű és ellenállhatatlan. Az arányok nem kőtáblába vésettek, ezért simán lehet kísérletezni, hogy kinek mi a megfelelő.

A recept meglepően egyszerű, mégis hihetetlen komplexitással bír, ha a cachacánk jó minőségű.

Mi volt az első koktélja? És a caipirinha?


süti beállítások módosítása