Amikor a nagymamám bodzaszörpjét kevertem és...

Nem, nem így indult.

London, a szokásos szürkés-sötétkék árnyalatú ég, munka vége, majdnem hajnal. Öröm, hogy végre meló van, fáradtság és tompa zúgás a fülben az erőltetett angol miatt. És hol van még az éjszakai járat szeles megállója?

Na, ekkor került a kezembe. Jellegtelen vizespohár, csurig jéggel, rajta átható illatú limeszelet. Roppanó, zöld citrus héj, jég és cukorkristályok a pohár tetején. Friss, hűvős, markáns illat amit egy érdekes, aromás, édes-savanyú íz követett. Meglepett, lehengerelt, felmelegített, Brazíliába vitt.Jóleső bizsergés. Előkerült egy sál és egy fél pár kesztyű a zárás végére. A caipirinha gyorsan elfogyott.

Az azóta milliószor reprodukált koktél semmit nem veszített varázsából.

Legfontosabb eleme a cachaca. (kásszáásá, ahogy a brazilok mondják) Cukornád levét erjesztik, desztillálják, viszonylag alacsony alkoholfokon, ezért sokkal több aroma és illatanyag marad a végtermékben. Ha mindezt citrusokkal és valódi cukornád cukorral kombináljuk, az eredmény lenyűgözően trópikus lesz.

Nagyon fontos a minőségi alapanyag. Lime-ban aligha válogathatunk, cukorban és cachacában annál inkább. A Boutiq'bar nyerő párosa a bio nádcukor és Ypióca cachaca.

Brazíliában tradícionálisan fehér nádcukorral készül, a barnacukor inkább csak világszintű, urbánus őrület. Aki nem ragaszkodik a fogak alatt roszogó cukor érzéséhez, az készítheti cukorsziruppal is. Az eredmény ugyanaz, csak gyorsabban.

Fél lime-ot cikkekre vágva + 2 kanál cukrot összetörünk a pohár aljában, hogy a limehéj olajainak egy része is az italba kerüljön, majd zúzott jeget teszünk rá. Gyorsan átkeverjük, majd rátöltünk 50ml cachacát, még jeget a tetejére és limeszelettel díszítjük. Trópikus, brazil, friss ízű és ellenállhatatlan. Az arányok nem kőtáblába vésettek, ezért simán lehet kísérletezni, hogy kinek mi a megfelelő.

A recept meglepően egyszerű, mégis hihetetlen komplexitással bír, ha a cachacánk jó minőségű.

Mi volt az első koktélja? És a caipirinha?