Nagy titok min múlik egy tökéletes koktél elkészitése. Egy kis időutazásra invitálva magam, úgy gondolom, alkimista szívesen lennék.
(Foto:Steering for North's.Flickr.)
Azon túl, hogy feljegyzéseket készítenék az örök élet elixírjéhez, a tökéletesség titkát ugyanúgy kutatnám. Az időutazásra sok módom nincs ugyan, de a bárpult mögötti tökéletesség keresése legalább ekkora kihívást jelent. Számomra mi a tökéletes koktél? Az, amelyik az évszakhoz, napszakhoz, hangulatomhoz leginkább illik. A koktél luxuscikk és ha elég gourmet hangulatban vagyok, akkor az adott pillanat luxusát megtestesítő koktélt akarom viszontlátni, tapintani, kóstolni, mint vendég. Amint azonban a bartender-alkimista szerepköröm a meghatározó be kell látnom, vendégem nem biztos hogy ugyanígy gondolja. Előfordul, hogy számára a koktél lehúzás, cukros, színes lé és ő csak pálinkát, de azt is tisztán vagy mojitot mert nincsisannáljobb. Ezt kóstolta már, ismeri és esze ágában sincs égetni magát, hogy olvasni kezdi az itallapot avagy uram bocsá megkérdezi, mi is az a crème de cassis. (Nem vagyok igazságtalan, de itt most kimaradt a pénzfaktor, a nem kockáztatok 1500-at valami ismeretlenre...)
Legtöbbször elmenekülnek a helyzetből itallappal a kézben, számunkra azonban - a jövőre nézve - ez nem lesz nagy segítség. Sajnos nagy az esély rá, hogy legközelebb sem veszi majd a bátorságot, hacsak ki nem mozdítjuk ebből a passzív magatartásból.
Hogyan lehet ezt elérni? Nagyon egyszerű. A tökéletes koktéllal. Ami legjobban illik az évszakhoz, napszakhoz, a vendég hangulatához. Hova vezet mindez? Az élményhez. És mit eredményez az élmény? Bizalmat.
Talán elárulhatom, nincs tökéletes koktél. Nincs tökéletes Daiquiri, sem Sazerac, sem Mojito. Mindezek nem reprodukálhatók, mert az a rum, az a keserűcsepp, pont az az abszint vagy cukorminőség nem létezik többé. Amivel találkozunk, azok a tökéletes replikák vagy halvány másolatok - attól függően hol sikerül koktélozni.
Az ízlelés pszichés élmény, nem megfogható, nem definiálható. Az édes íz nem létezik, ezzel együtt sem a savanyú, sem más egyéb íztípus. És itt lép be a relativitás ezen a síkon is az életünkbe. Mások vagyunk, más élményekre, emlékekre támaszkodva defíniáljuk a viszonyítási pontjainkat. Egy azonban biztos.
A koktélozás minden esetben sok faktoros élménykeresés, a folyékony luxus utáni vágy, amit csak olyan beavatott bartender emelhet a tökéletesség síkjára, aki tudja a varázsigéket. Varázsigéket, amelyek általában nagyon egyszerűek. A 'Jó estét'! például, két szó és csodákra képes!
Mert akár alkimista az ember, akár nem, a tökéletes bárélményhez az út mindig legalább egy varázsigével kezdődik.
Mikor varázsolta el bártender utoljára?
